MATUR

Magyar Turisztikai Egyesület

Falusi Turizmus Tagozat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A magánszállásadás áttekintése 1997-2008

(Tanulmány)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Készítette: Koziel Miklós, a Falusi Turizmus Tagozat elnöke

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Budapest, 2008 november

Tartalom

 

 

 

I. Bevezető

 

II. Előzmények

 

III. Helyzetkép 1997-2008

 

IV. A magánszállásadás szabályozásának hatása 1997 - 2008

 

V. A falu turizmusa nem egyenlő a falusi turizmussal!

 

VI. Javaslat az egységesen értelmezhető fogalmi meghatározásokra

 

VII: Javaslat az átfogó szabályozás módosítására

 

VIII. Összegzés

 

IX. Mellékletek

 

 

I.                  Bevezető

 

A folyamatosan változó világunkban az egyre nagyobb fogyasztói igények szükségessé teszik annak áttekintését, hogy a magánszállás területén mennyire tudtunk lépést tartani a vendég elvárásaival. Statisztikai adatokból az látható, hogy folyamatosan bővül a vendégek és vendégfogadók száma (a turizmus világszerte húzó ágazat), ugyanakkor a magánszállásadás jövedelmezősége reálértéken számolva[1] csökkenő tendenciát mutat, abszolút értéken számolva csak 2007-ben érte el az 1998 évi magánszállásadásból származó bevételi szintet. A magánszállások értékesítése egyre nehezebb és költségesebb. Lényegesen nem csökkent a papír alapú invitatív és informatív kiadványok jelentősége, ill. rohamosan nő az igény az internetes információ szolgáltatásokra és az on-line foglalási rendszerekre. A tanulmány a változásokat mutatja be, rámutat az utóbbi 10 évben tett állami intézkedések következményeire, valamint igyekszik a valós gondok megoldására javaslatokat tenni.

 

A dolgozat elkészítésekor - mint reprezentációsnak tekinthető felmérést - a Falus Turizmus Centrum[2] által az ország minden részéről 1995 óta gyűjtött kapacitás- és forgalmi adatait összevetve az 1998 óta feldolgozott KSH[3] adatokkal, bebizonyosodott, a tanulmány KSH adatokra alapozott elemzései és a következtetések a valóságos helyzetet tükrözik.

 

 

II.               Előzmények

 

A turisztikai célú magánszállásadás a hazánkban az 1930-as évekig nyúlik vissza. Elsődlegesen a jelentős természeti vonzerővel rendelkező Balaton, Mátra, Dunakanyar üdülő körzeteiben kezdtek működni az első falusi vendégfogadók[4] (magánszállásadók).

 

A II. világháború utáni elsorvasztását követően csak az 1970-es években lett ismét jelentősége a magánszállásoknak. Szervezett formában a korábban monopol helyzetben lévő IBUSZ mellett az Express, a Cooptourist is kialakította a magánszállásokon külföldi és hazai turistát elszállásoló fizetővendéglátó-hálózatát.

 

A rendszerváltozás előestéjen 1989-ben, új színfoltként jelentkezett a falusi vendégfogadás felélesztése, majd az 1990-s évek elején a magánszállásadás liberalizálása, a jogszabályi háttér deregulációja révén. Megszűnt az addig kötelező „Fizetővendéglátó igazolvány”, ezzel egyidejűleg némileg átláthatatlanná is vált a magánszállásadás.

 

Az alanyi jogon végezhető magánszállásadói tevékenység következtében szinte egy csapásra megszűnt a szervezett magánszállásadás, a 100-120 ezerre becsült fizetővendéglátó jelentős része élve a lehetőséggel - „falusi turizmusnak” nevezve magát (akkortájt a vízcsapból is a falusi turizmus kifejezés folyt) – a 300 000 Ft bevételig szóló adómentességgel takaródzott, felhagyott a szervezett szálláshely közvetítés igénybe vételével.

 

Az 1990 évi 192 ezres[5] kereskedelmi szálláshely kapacitást csúcsidőszakokban hozzávetőlegesen 500 ezer[6] férőhelyet biztosító magánszállásadói kapacitás egészítette ki.

 

A parttalanná vált magánszállásadói tevékenység jogi hátterének biztosítására 1997-ben került sor. Magas szintű jogszabály - a 110/1997 számú Kormányrendelet – a magánszállásadást ismét szabályozta, két nagy csoportot határozott meg: a fizetővendéglátást és a falusi szállásadást. Rövidesen hatályba lépett a 45/1998 számú IKIM[7] rendelet is, mely a magyarországi szálláshelyek besorolási követelményeit írta elő. E két rendelet azt sugalta, hogy a magánszállásadás – alkalmi jellegénél fogva – nem tartozik a kereskedelmi szálláshelyek közé[8]. Ezt erősíti, hogy a KSH a mai napig külön kezeli magánszállások statisztikai adatait, hiszen a rendelet kapacitás szempontjából évente kétszer, míg a forgalmi adatokról évente egy alkalommal ír elő adatgyűjtési kötelezettséget. Az MT Zrt. „Turizmus Magyarországon 1990-2002” kiadványa szerint „a fizetővendéglátás pedig 1998 óta nem tartozik a kereskedelmi szálláshelyek közé.” Részben – nevezetesen, hogy kereskedelmi, vagy nem kereskedelmi státuszú a magánszállás - ennek tudható be, hogy a magánszállásadás a turizmus szakma „mostoha gyermeke”, lényegében a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia sem tér ki rá.

 

A sebtében megalkotott rendeletekről a MATUR[9] csak a megjelenést követően szerzett tudomást, így az észrevételeinket, csak a rendeletek megjelenése után tehettük meg, ezek lényege a következő volt:

· hiányoltuk a "falusi turizmus" értelmezésének szabatos meghatározását

· helytelennek találtuk, hogy azonos szállásadási formán belül két féle besorolási rendszer lépett életbe (napraforgós, ill. osztályba sorolás)

· kifogásoltuk, hogy a kiforratlan, általánosan alkalmazhatatlan - Falusi Turizmus Országos Szövetségének belső használatra készült minősítési rendszerérére hivatkozik a kormányrendelet.

 

A döntéshozó nem vette figyelembe az észrevételeinket és javaslatainkat, így kerülhetett be a 45/1998 IKIM rendeletbe jogalapként a két civil szervezet összehangolatlan belső "szabályzata". E két rendelet felülvizsgálatánál 2003-ban a MATUR észrevételeit és javaslatait - indokolás nélkül - ismét figyelmen kívül hagyott a jogalkotó. A "turizmus stratégiára" tett javaslatunk (2003 06.13.) - a stratégiai munkacsoport tájékoztatása (2005 június) szerint - állítólag "eltűnt", nem érkezett meg, ezért nem kerülhetett beépítésre. A "turizmus törvény" véleményezésünkben (2005 július) ismét felelevenítettük a korábban tett észrevételeinket és javaslatainkat. Miután így nem ismerhettük meg az esetleges kifogásokat sem, javaslatainkat e tanulmányban megismételjük, egyúttal kérjük a jogalkotó munkamódszerének finomítását a szakmai szervezetek irányában is.

 

 

         III.    Helyzetkép1997-2008

 

A kötelezően gyűjtött KSH adatok (1.számú melléklet)[10] elemzéséből ismerhető meg a magánszállásadás mai állapota 10 év tükrében. A rendelkezésre álló adatok alapján azonnal feltűnik, hogy az 1980-as évek elején még 100-120 000-re taksált magánszállásadói létszám a kötelező regisztráció idejére 34 000-re csappant (vagy egyszerűen nem regisztráltatta magát), így alkalmilag (elsődlegesen az ünnepeken és a főszezonban) 173 000 férőhellyel egészítette ki a 192 000-es kereskedelmi szálláshely kapacitást.

 

A szállásadók létszámának és a vendégforgalom adatainak függvényébe készült a magánszállásadást bemutató grafikon (1. ábra) A szaggatott trendvonalak mutatják, ha nem nő megfelelő ütemben a vendégforgalom (ill., ha közben folyamatosan csökken a vendégek átlagos tartózkodási ideje), akkor a magánszállás bevétele egyre kevesebb, amit csak a vendégfogadók számának drasztikus csökkenése (szürke gazdaságba vonulása?) képes megállítani, vagy pozitív irányba fordítani. A grafikon készítésének alapja a KSH adatsorokból készített tábla (2. melléklet), mely kiegészült a hivatalos adatokra alapozott becsült és számított adatsorokkal.

 

 

 

 

A magánszállásadás kapacitásának és forgalmának alakulása Magyarországon

(fizetővendéglátás és falusi szállásadás együtt 1998-2007)

          

1. ábra[11]

 

Bázisnak tekintve az 1998-as évet, az egy magánszállásadóra jutó vendégéjszaka éves szinten 109-ről 2007-re átlagosan 96 vendégéjszakára csökkent, átlagosan évi 280[12] napos nyitva tartást figyelembe véve az éves kapacitás kihasználtsága 7,63%-ról 6,00%-ra esett vissza. A magánszállások kapacitás kihasználtsága évről évre romlik. Csak a 2007-es esztendő mutat javulást, de az is elmarad az 1998 évi eredménytől.

 

A magánszállásadók szolgáltatási árai 1990 és 1998 között lényegesen emelkedtek, a 3-500 forintos ágyár a település és vendégfogadó által biztosított szolgáltatástól függően 1000-3000 forintra nőtt. A magánszállás kategóriában ez az árszint az, amit a piac még elfogad Az elmúlt 10 esztendőben viszont szinte változatlanok a magánszállásadói szállásárak. Az inflációs hatásokat csak a frekventált helyeken lehetett érvényesíteni. A Falusi Turizmus Centrum 2004-es szálláskatalógusa pl. még 2008-ban is érvényes

 

A magánszállásadó éves, szállásadásból származó bevétele a 10 év alatt átlagosan 11%-al csökkent. Forintosítva, 2500 Ft-os ágyár/éjszaka[13] áron számolva az (1998-ban) egy szállásadó családra eső 278 280 forintos bevétel mára 240 408 forintra apadt.

 

Természetesen óriási szórás mutatható ki a néhány száz, turisztikailag frekventált helyen működő és magas színvonalon nyújtott szolgáltatásra is képes, valamint a néhány ezerre rúgó, kifejezetten hátrányos körülmények között tevékenykedő magánszállásadók között, hiszen a 38 798 magánszállásadó 2007-ben az 1409 hazai település valamelyikén tevékenykedett.

 

Magyarországon 1998-ban az összes turisztikai szálláshely kapacitásból (463 ezer) a kereskedelmi szálláshelyek részesedése 62%, a magánszállásoké 38%, 2007-ben az 536 ezer férőhelyből 59% a kereskedelmi szálláshelyek és 41% a magánszállások részesedése volt. A jogalkotó 1997-ben a 110/1997 Kormányrendeletben két nagy csoportra bontotta a magánszállásadást, az 1998 évi statisztika 31734 fizetővendéglátót (86,6%) és 4893 (13,4%) falusi szállásadót regisztrált.

 

A többször módosított 110/1997 Kormányrendelet hatályos változata 2006-tól érvényes. Egyik lényeges változtatás a tevékenység helyének meghatározása módosult, korábban „…fizetővendéglátás a városokban, kiemelt gyógyhelyeken, kiemelt üdülőhelyeken, a gyógy- vagy üdülőhelyeken folytatott magánszállásadói tevékenység” volt, 2006-tól pedig rendelet 1. számú melléklet taxatív felsorolása határozza meg, hogy mely településeken nem működhet a falusi szállásadó: „…falusi szállásadás a falusi lakóházban folytatott szállásadói tevékenység. Falusi lakóház:

a) a rendelet 1. számú mellékletének I. része szerint kiemelt gyógyhelynek, kiemelt üdülőhelynek, gyógy- vagy üdülőhelynek nem minősülő községben,

b) a rendelet 1. számú mellékletének II. része szerint kiemeltnek nem minősülő településen az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet alapján falusias lakóterületnek minősített részeken,

c) már kialakult tanyás térségben

lévő lakóház (családi ház) a hozzá tartozó épületekkel, helyiségekkel, területtel.”

 

A hatályos rendelet alkalmazása - a 2008-as publikációkból is kiderül - csak felemásnak értékelhető. A KSH statisztikában (2006 és 2007 évi adatok) még a „régi” adatgyűjtési szisztéma érvényesül, a Turizmus Zrt. magánszállás adatbázisában nem történt meg az átvezetés, ill. a NÜSZ (Nemzeti Üdülési Szolgálat) adatbázisa is (vegyesen) a hatálytalanított rendelet szerint tájékoztatja az érdeklődőket. A vendégek és a szálláshely értékesítés szempontjából ez bizonytalanságot eredményezett, hiszen lényegesen különbözik a szállások besorolása, a 45/1998 IKIM rendelet szerint a fizetővendéglátás 5 osztályba[14] van sorolva, a falusi szállásadás pedig kétféle elnevezéssel 4 kategória szerint van minősítve[15].

 

A hatályos magánszállás rendelet szerint 2006-tól mintegy 3000 szállásadó lett fizetővendéglátóból falusi szállásadó, így a fizetővendéglátók – falusi szállásadók százalékos aránya 2007-ben 74,4% - 25,5%, a KSH hivatalos statisztikájában pedig 81,8% - 18,2%.

 

A jelenleg még negatív irányba mutató trendvonalak[16] (kapacitás kihasználtság, jövedelmezőség) pozitív irányba fordulása a TDM[17] szervezetek megalakulásával elképzelhető lehet.

 

A 2. és 3. ábrákon a fizetővendéglátás és a falusi vendégfogadás adatai kerültek bemutatásra. Mindkét grafikon KSH adataira épül, de a 2006 és 2007 évek adatainál a hatályos rendelet szerinti átsorolásból következő adatmódosulások is be lett rajzolva.

 

A fizetővendéglátás kapacitásának és forgalmának alakulása Magyarországon

(1998-2007)

 

          
2. ábra

 

A fizetővendéglátás mutatóit bemutató 2.[18] ábrához tartozik a 3a és 3b mellékletben található táblázat.

 

A fizetővendéglátók (2.ábra) létszámának növekedésével szemben szinte stagnált a vendégszám, folyamatosan csökkent a vendégéjszakák száma, minek következtében sokan végképp tarthatatlannak találták a kedvezményes adóterheket is, így fejlesztés helyett inkább megszüntették a legális vendégfogadást. A többnyire kiemelt üdülőhelyen működő magánszállások visszaszorulását a kereskedelmi szálláshelyek örvendetes növekedése is befolyásolta.

 

A fizetővendéglátói kapacitás csökkenése és a 2006-tól tapasztalható erőteljesebb vendégszám növekedés következtében valamelyest javul a fizetővendéglátás jövedelmezősége, ami az egy szállásadóra vetített bevételt illeti, abszolút értéken számolva még mindig mintegy. 11%-al elmarad az 1989-es bázistól. A rendelet szerint módosított (az ábra szöveges részében „M” betűvel jelölt, a grafikonban vastagított vonal) adatokat figyelembe véve a helyzet még rosszabb, ez esetben a bevétel csökkenés a 10 éve - azonos adózási feltételek mellett - már 20%-os.

 

A 2. ábra szemléletesen mutatja be, hogy az átsorolás 1998-as szintre vitte a szállásadók számát, s habár 1998-hoz képest valamelyest még így is nőtt a vendégszám, de az átlagos tartózkodási idő csökkenése miatt a szálláshely kihasználtság nem érte el a 10 év előtti szintet.

 

A 110/1997 számú Kormányrendelet szerint megvizsgált – település szintű - KSH adatbázis szerint 2007-ben 82 településen működött a 29 ezer fizetővendéglátó és 1342 településen a 10 ezer falusi szállásadó. Van néhány települése az országnak, ahol a fizetővendéglátás és a falusi szállásadás is megtalálható. (pl. Kecskemét tipikus fizetővendéglátó hely, de a Kecskeméthez tartozó tanyás térség a falusi szállásadás klasszikus helye). A falusi szállásadók országos megoszlása: a települések közül 15 helyen szolgáltat 101-500 falusi szállásadó, 20 településen található 51-100 vendégfogadó, 20 településen van 51-100, 158 településen 11-50, 622 településen 2-10, ill. 509 településen szolgáltat 1-1 vendégfogadó család.

 

 

 

A falusi szállásadás kapacitásának és forgalmának alakulása Magyarországon

(1998-2007)

 

          

3. ábra

 

A 3. ábra - azonosan a fizetővendéglátás adatainak feldolgozásával és lábjegyzettel – két táblázat (4a és 4b mellékletek) összedolgozásával készült. A szöveges adatsorokban „M” betűvel és grafikonban vastagított vonallal van bejelölve a 110/1997 Kormányrendelet figyelembe vételével módosított adatsor.

 

 

Az elmúlt 10 évben valamivel kedvezőbben alakult a falusi vendégfogadók helyzete, mint a fizetővendéglátóké, amihez nagyban hozzájárult az alanyi adómentesség 800 000 Ft-os bevételig, amit – tapasztalataink szerint – csak nagyon kevesen (néhány tucatra tehetően) közelítenek meg (Az átlagos éves bevétel családonként az átlagos 1500-2500 Ft/ágy/éjszaka ár mellett 150 000 – 250 000 Ft.!)

 

A magánszemély falusi szállásadók összetétele az elmúlt 20 esztendőben alig változott. Az értékesítésre kínált szállásaikat a használaton kívüli szobák (20%), a kialakított apartmanok (30%) és a családi kikapcsolódásra átalakított vendégházak (50%) alkotják. A falusi szállásadók foglakozását tekintve főként adminisztratív területen dolgozók, ill. nyugdíjasok, akik csak a saját célra, vagy hobbi jelleggel tartanak állatot, művelik a kertjeiket.[19]

 

A falusi szállásadás vendégköre: 70% gyermekes családok (nyaralás, üdülés), 10% fiatal, kirándulást kedvelő társaságok (ősztől tavaszig, 1-2 éjszakás tartózkodással), 10% párok (egész évben, 1-2 éjszakás tartózkodással) 10% nyugdíjas-unoka (egész évben, ahol a szállásadó étkezést is tud biztosítani)[20]

 

Ahogy a grafikon is mutatja a falusi szállásadó bevétele csak 2006-ban közelítette meg az 1998-as bázis évet, s csak 2007-ben volt 13%-al (évi 15-20 ezer forinttal!) több bevétele a falusi szállásadásból, mint 1998-ban.

 

A falusi szállásadók grafikonjába átkerült volt fizetővendéglátók pozitív irányba tolták az adatokat. Jobb lett ezáltal a kapacitás kihasználtság, így 12%-al lett nagyobb az átlagos bevétel. Míg a vendégszám növekedés a KSH statisztikában 241%-os volt az 1998 évihez képest, a volt fizetővendéglátókkal együtt 372%-os növekedés mutatható ki.

 

A 2006 óta falusi szállásadóvá lett 3000 fizetővendéglátó közel 43%-al emelte a falusi szállásadók létszámát, ugyanakkor a vendéget legjobban érdeklő besorolásuk a három csillag és két apartman osztály valamelyike, ami rendkívül kedvezőtlen hatással van. vendégkör magánszállásokkal kapcsolatos bizalmára. A szervezett magánszállás értékesítésre pedig alkalmatlan a kialakult helyzet.

 

 

IV.    A magánszállásadás szabályozásának hatása 1997 - 2008

 

A szabályozás pozitív hatásaira árnyékot vetnek a rendeletek negatívumai, amit a MATUR annak idején (1997, 98) azonnal észrevételezett. Mára bebizonyosodott, hogy alapos volt az akkor jelzett aggodalom.

 

A 110/1997 Kormányrendeletben nem lett körültekintően meghatározva a fizetővendéglátás és a falusi vendégfogadás (hivatalosan "falusi szállásadás" népszerűen "falusi turizmus") közötti alapvető különbség. Máig nem tisztázott, hogy a két szolgáltatás között mi az azonosság és mi a különbség. Szakmai berkekben sem egyértelmű, hogy a magánszállásadás kereskedelmi szállások közé sorolandó-e, vagy sem. A rendeletben használt kifejezések nem lettek definiálva (pl. a tanyás térség fogalma alkalmazható-e a Salgótarjánhoz tartozó Rónafalu hegyvidéki település részén)

 

A MATUR álláspontja szerint hibás döntés volt, hogy a 45/1998 IKIM rendelet alapvetően más elvek szerint határozta meg a fizetővendéglátás szolgáltatás feltételeit és szabályait, mint a falusi szállásadásét. Véleményünk szerint az alapszolgáltatásnak azonosnak kell lenni, vagyis elnevezéstől függetlenül azonosan kell a szállásszolgáltatás minőségi feltételeit meghatározni. A falusi szállásadás (falusi turizmus) abban különbözik a fizetővendéglátástól, hogy itt a falusi vendégfogadónak olyan többlet kötelezettségei (pihenőkert biztosítása), egyben jogosítványai vannak (a szállóvendégének ételadás, lovagoltatás, kézművesség, kismesterségek bemutatása., tanítása, stb.), amelyeket alanyi jogon (mindennemű külön engedély nélkül) végezhet.

 

Álláspontunk szerint szakmailag nem védhető, hogy külön mellékletekben, kétféleképpen legyen besorolva két – lényegében - azonos szolgáltatást nyújtó tevékenység, az egyik 5 féle osztályba legyen sorolva (1-, 2-, 3 csillag, apartman, apartman de lux) a másik pedig 4 kategória szerint legyen (nem osztályba sorolva, amit a többi szállás típus használ hanem) minősítve (1-, 2-, 3, 4 napraforgó). Bebizonyosodott, a felemás módon besorolt szállások marketingje megoldhatatlan, a vendég szempontjából értelmezhetetlen, zavaró. A FATOSZ[21] által – eredetileg - védjegyként kidolgozott „napraforgós” megjelölést egyre többen használják illetéktelenül (interneten, kiadványokban találkozhatunk azzal, hogy panziók[22] is használják a napraforgót).

 

A gyakorlatban nem lehet érvényt szerezni egyik besorolási formának sem. Nem lehet az egyre jelentősebbé váló internetes marketinget hitelesen megoldani (megoldatlan a keresők, információk megbízható használata! - lásd pl. az MT Zrt.[23] magánszállás keresője, amely ötödik éve gyakorlatilag használhatatlan), ami károsan hat a vendégek szolgáltatóval szembeni bizalmára. Nem működik – nem működhet – hatékonyan az MT Zrt. volt ON-TIR, most megújítva a NETA[24] elnevezésű rendszere. Hiteltelenné teszi a drága pénzen előállított (többnyire közpénzből támogatott) nyomtatott kiadványokat. Itt kell felhívni a figyelmet, hogy az elmúlt 5 év alatt eddig a mintegy 39 ezer magánszállásadó közül csak 4 ezer került be az ON-TIR/NETA információs rendszerbe.

 

A "falusi turizmus"-t (összemosva a „falu turizmusa” fogalommal már kormányzati szinten is különbözőképp értelmezik és rendre csak utólagos finomítással harmonizálják a jogalkotók.

A PM az SzJA törvényben – a véleményük szerint is helyesen - pl. a falusi turizmus szolgáltatás alanyának a magánszállásadók közül ma is azt a magánszemélyt tekinti – és biztosít adómentességet a tevékenységre – aki az eredeti 110/1997-es Kormányrendelet értelmében alanyi jogon szolgáltat és legfeljebb 5 szobában 10 ágy kapacitással rendelkezik.

Ugyanakkor az FVM a Széchenyi-terv pályáztatásnál falusi turizmus címszó alatt kizárólag a bejegyzett vállalkozásoknak adott lehetőséget szálláshely létesítésre, holott az akkori hatályos rendelet értelmében még a vállalkozásokra nem vonatkozott a magánszállás rendelet.

Az MTH[25] a 110/1997 Kormányrendelt 2003 évi felülvizsgálatakor eltekintett a PM szabályozástól - 5 szoba 10 ágy kapacitás – nevezetesen "egységesített", feloldotta a kapacitás korlátozást, ill. a ma hatályos magánszállás rendelet szerint a magánszállás rendelet alanya magánszemély, vagy vállalkozás egyaránt lehet.

Meg kell jegyezni, hogy a 2008 novemberében megjelent FVM rendelet (UMVP - EMVA turisztikai pályázata) a falusi turizmus fogalmat definiálja „a községben vagy más településeken falusias térségben történő vendégfogadás, jellemzően szállás-, étkezés-, és programszolgáltatás, amely keretében a látogató megismerkedik a falu jellegzetes életformájával, hagyományaival, és aktívan részt vehet annak életében”

 

Bizonytalan a jogalkalmazó önkormányzati hatóság. Feltehetően nem kísérték figyelemmel a 2006 évi jogszabály változásokat a hatóságok, ennek lett következménye, hogy a 3000 fizetővendéglátó az éves statisztikai jelentésekben nem lett átsorolva falusi szállásadóvá.

 

A közigazgatási hely szerinti besorolás további kérdéseket vet fel, pl. hogyan lehet "tanyás térségnek" nevezni egy hegyvidéki városhoz csatolt kistelepülést.

 

 

V.      A falu turizmusa nem egyenlő a falusi turizmussal!

 

Az önkormányzatok - hatóság, szakhatóság - társadalmi szervezetek, vállalkozások, vagy magánszemélyek ill. a turizmus megszólítottja, a vendég a "falusi turizmus" szóösszetételre, a kiterjesztett értelmű falusi vendégfogadásra (falusi magánszállásadásra) asszociál. Ezt a "falusi turizmus" szókapcsolatot - éppen a pontos meghatározatlansága miatt ("gumi fogalom") a jogalkotó a rendeleteiben nem használta. A 110/1997 Kormányrendeletben és a 45/1997 IKIM rendelet legyen szó a szolgáltatás alanyáról, vagy tárgyáról - a „falusi szállás, „fizetővendéglátás”, „magánszállás” kifejezéseket ismeri. A szolgáltatás helye pedig „…falusi szállásadás a falusi lakóházban folytatott szállásadói tevékenység. Falusi lakóház:… …(családi ház)”[26] (jogszabályi szinten a falusi turizmus fogalom először csak 2008-ban, egy FVM rendeletben jelent meg). Ugyanakkor a köznyelvben, szövegmagyarázatokban, nyilatkozatokban, sajtóanyagokban nap, mint nap találkozunk kifejezéssel.

 

A „falusi turizmus” értelmezésére könnyen bizonyítható az eredeti döntéshozói szándék, miszerint a "falusi turizmus" „falusi vendégfogadás”, „falusi szállásadás” egyenlő az alanyi jogon végzett szállásadással és a szállásadó kapcsolódó turisztikai szolgáltatásaival.

110/97 Kormányrendelet 2001 08. 06.- állapot: „…falusi szállásadónak minősül a (3) bekezdésben nem említett községben és a már kialakult tanyás térségben folytatott magánszállásadói tevékenység” … „A tevékenység akkor minősül magánszállásadásnak, ha a hasznosított ágyak száma a tizet (legfeljebb öt szobát) nem haladja meg”

A 2008-ban hatályos 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 3§ 55. bek.: „Falusi vendégfogadás: a magánszemély által nem egyéni vállalkozóként folytatott…”

A 2008-ban hatályos 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 3§ 57. bek.: „Falusi vendégfogadás bevétele, a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendelet szerint meghatározott magánszállásadás bevétele (beleértve a szállásadás keretében nyújtott étkeztetés, italmérés, szabadidő program szolgáltatás bevételét is): önálló tevékenységből származó olyan bevételek…”

 

Az utóbbi években egyre többször mosódik össze a "falu turizmusa", "vidék turizmusa" és a "falusi turizmus" kifejezés. Leszögezhető, a vidék turizmusának (legyen az tanyás térség, község, nagyközség, kisváros, vagy város falusias környezete) csak része a falusi turizmus, ill., a falusi vendégfogadás a magánszállásadáson belül is csak egy önálló, jól körülírható turisztikai ág.

 

A vidéken (is) gyakorolt turisztikai szolgáltatás, mint szervezett lovagoltatás, kézművesség tanítása, hagyományőrzés, hagyományos mesterségek bemutatása, ill. egyéb kulturális szolgáltatás a községben sem nevezhető "falusi turizmusnak". De, ha ezek közül bármelyiket a magánszállásadó a fő szolgáltatásához kapcsolva biztosítja a szállóvendégének, akkor az már a „falu turizmusához” tartozó és "falusi turizmusként" értelmezhető, különböző kedvezményekkel támogatandó. A „falu turizmusához” tartozó, de a magánszállásadástól függetlenül gyakorolható szolgáltatásokat a jogalkotó – a falusi szolgáltató rendeletben - külön szabályozta.

 

 

VI.    Javaslat az egységesen értelmezhető fogalmi meghatározásokra

 

Vidék turizmusa (általánosan használt fogalom): gyűjtőfogalom, a fővároson kívül történő turizmussal kapcsolatos tevékenységek összessége.

 

Falu turizmusa (falu turizmus) (gyakori szóhasználat, az önkormányzatoknál használatos, de néha pontatlanul, nemegyszer - helytelenül - a "falusi turizmus" kifejezéssel keverve): gyűjtőfogalom, a községek és a városok falusias környezetében folytatott turisztikai tevékenységének összessége.

 

Falusi turizmus: gyűjtőfogalom, a falusias környezetben történő vendégfogadás (jellemzően szállás-, étkezés- és programszolgáltatás) az adott vidék jellegzetes életformájának, hagyományainak, kulturális értékeinek megismertetésére. A falusi turizmusra jellemző, hogy kialakulhat a vendég és vendégfogadó közötti közvetlen kapcsolat, a turisztikai szolgáltató az alanyi jogon működő falusi szállásadó és a családja.

 

Agroturizmus (a napjainkban tévesen elterjedt, a "falusi turizmushoz" kapcsolt fogalom): őstermelők, ill. agrár tevékenységgel foglalkozó egyéni és társas vállalkozások által működtetett kiegészítő turisztikai szolgáltatás, ahol jellemző a gazdaság által előállított feldolgozatlan, vagy feldolgozott termékek közvetlen értékesítése, valamint szállás-, vendéglátás- és program szolgáltatás

 

Magánszállás (magánszállásadó, magánszálláshely): az alanyi jogon működtetett szállások összessége, ha az falusias környezetben működik, akkor a "falusi szállásadókra" vonatkozó szabályok, különben a fizetővendéglátókra érvényes rendelkezések a mérvadók.

 

Falusias környezet: közigazgatási meghatározástól függetlenül minden olyan településrész (meghatározott övezet), ahol a legfeljebb 7,5 m gerinc magasságú, kétszintes + tetőtér beépítéses, vagy alacsonyabb ház építhető, valamint mezőgazdasági tevékenység, állattartás, hagyományos kismesterségek folytatása engedélyezett, s az ingatlanon kialakítható a vendégek részére pihenőkert.

 

Fizetővendéglátás (szoba kiadás) (a több évtizede használt kifejezést - habár helytelen - nem célszerű megváltoztatni): falusias környezeten kívül, ill. jogszabályban meghatározott településen, településrészen alanyi jogon végzett szállásadói tevékenység

 

Fizetővendéglátó (szoba kiadó): a fizetővendéglátás magánszemély szolgáltatója

 

Fizetővendéglátóhely: a fizetővendéglátás, a szállás helye

 

Falusi szállásadás (falusi vendégfogadás): falusias környezetben, alanyi jogon végzett szállásadói tevékenység

 

Falusi szállásadó (falusi vendégfogadó): a falusi szállásadás magánszemély szolgáltatója

 

Falusi szállás: a falusi szállásadás, a szállás helye

 

 

VII.   Javaslat az átfogó szabályozás módosítására

 

A magánszállásadásra vonatkozó rendeletek 2003 évi felülvizsgálatakor a MATUR javaslatokból annak ellenére nem lett beépítve semmi, hogy a Falusi- Agro Turizmus Országos Szövetsége képviselőjével közösen egyeztettünk a döntéshozónál és a felvetett problémák tekintetében részben egyezségre jutottunk. A MATUR egységes osztályba sorolási javaslata egyszerűen "eltűnt", ezért ismételten javasoljuk a vonatkozó rendeletek felülvizsgálatát és a szükséges módosítások megtételét. A 2006 évtől hatályos módosítás szintén figyelmen kívül hagyta a javaslatainkat.

 

Nevezetesen: a 110/1997 Kormányrendelet, valamint a 45/1998 IKIM rendelet

·        egészüljön ki a javasolt fogalmi meghatározásokkal,

·        legyen egységes a magánszállások besorolása az 5. számú melléklet. szerint.

A falusi szállásadó - besorolás szerinti szolgáltatása - mindennel rendelkezik, amit a fizetővendéglátó tud biztosítani. Ugyanakkor a fizetővendéglátó, vagy a falusi szállásadó többlet szolgáltatásainak szabályai az egységesített magánszállás rendelet azonos mellékletébe beépíthető.

 

Megyeszékhelyeken, megyei jogú városokban, egész évben működő gyógyfürdőhely környékén indokolt, hogy egész évre számítva adózzon a fizetővendéglátó. A vízparti, vagy csak idényszerűen látogatható vonzerővel látogatható településeken túladóztatott a fizetővendéglátó. A fizetővendéglátók kedvezményes adózása legyen az idényszerűséghez igazítva.

 

A turisztikai célú pályázati kiírásoknál a javasolt fogalmi meghatározásokkal világosan legyen meghatározva és közzétéve a pályázatok célja és pályázók köre. A pályázatok céljánál ne az új szálláshelyek kialakítása, hanem a meglévő szállások és szolgáltatások minőségi színvonalának emelése legyen a cél, a pályázatok elbírálásánál a pályázó korábbi munkássága legyen előtérbe helyezve.

 

A falusi turizmust illetően feladatatunk továbbá, hogy a szálláshelyet egy olyan turisztikai termékké fejlesszük, amely a turistának megfelelő vonzerőt és élményt nyújt. Ezt külön-külön a szállásadók egyenként nem, hanem csak a közösség hozhatja létre, ezért célszerű a partnerség kialakítására hivatott TDM hálózat egyik kiemelt feladatává tenni.

 

A magánszállások értékesítése a nagy számú egyedi kínálat miatt jelentősen eltér a kereskedelmi szállások piacra vitelétől. A magánszállások értékesítésénél fontos szerepe van a magánszállásokra szakosodott önálló vendégszervezésnek, ezek segítése szakmai teendő.

 

A magánszállások iránti belföldi kereslet növekedésében fontos szerepe van az üdülési csekknek, azonban csak a magánszállásadók 8-9%-a elfogadóhely. A csekk elfogadást gátolja az elfogadással kapcsolatos, a magánszállásadói bevételekhez képest magas adminisztrációs költség, amit – ha biztosított a jogi háttér - szervezett csekkelfogadással lehet könnyíteni.

 

 

VIII. Összegzés

 

Magyarország szálláshely kapacitásának jelenleg 41%-t teszik ki a magánszállások.

 

A magánszállásadással jelenleg mintegy 39 ezer család foglalkozik. Ezen belül, míg a fizetővendéglátásnál évek óta csökkenés tapasztalható, addig a falusi vendégfogadók száma (1998 és 2008 között) megduplázódott.

 

A vendégszám növekedését az átlagos tartózkodási idő csökkenése kísérte. A külföldi vendégek száma lecsökkent, a belföldieké közel megháromszorozódott. A szállásárak (átlag 2500 Ft/fő/éjszaka) nem követték az átlagos árszínvonal emelkedését, így a magánszállásadás jövedelmezősége 2007-ben 11%-al maradt el az 1998 évihez képest.

 

A fizetővendéglátóknál bekövetkezett erőteljes forgalomcsökkenés részben a magasabb szolgáltatási szintet biztosító kereskedelmi szállások bővülésével magyarázható, ami egészséges folyamatnak tekinthető. Azonban a fizetővendéglátásra továbbra is szükség van különösen a főszezonban, illetve azokon a településeken, településrészeken, ahol a kereskedelmi szállások nem lennének képesek rentábilisan működni.

 

A falusi vendégfogadás iránti igény lassan, de folyamatosan nő, ennek ellenére a megduplázódott szolgáltatói körnél erőteljes forgalomcsökkenés mutatható ki, ami szükségszerűen a szolgáltatási színvonal romlásához vezet. Tehát elsődlegesen nem a falusi szállások növelésére, hanem a meglévő kapacitás minőségi színvonalának emelésére a szolgáltatások bővítésére van szükség.

 

A magánszállásadók 29%-a, azaz 10 ezer család falusi vendégfogadó. A szállásadók fele, mintegy 4500 család több, mint 10 évvel ezelőtt kezdte el működését, szűkebb hazájában többnyire a falu turizmusának "motorja" volt. A folyamatos bevétel csökkenés miatt érthető az elkeseredettségük, a kívánatos fejlődés, fejlesztés helyett sok esetben a szolgáltatásuk szinten tartása is gondot okoz.

 

MATUR a feltárt problémák megoldására gyors, újra átgondolt, szakszerű cselekvést javasol, amibe az aktív részvételünket továbbra is felajánljuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IX.    Mellékletek

 

· 1. melléklet: KSH statisztika 1998-2007 kiegészítve a 2006-tól érvényes 110/1997 Kormányrendelet miatt elvégzett KSH adat módosításokkal

 

· 2. melléklet: A magyarországi magánszállásadás főbb mutatói (1998-2007)

 

· 3a. melléklet: A magyarországi fizetővendéglátásás főbb mutatói (1998-2007) a KSH hivatalos statisztika figyelembe vételével

 

· 3b. melléklet: A magyarországi fizetővendéglátásás főbb mutatói (1998-2007) a 2006-tól hatályos 110/1997 számú Kormányrendelet szellemében módosított adatokkal

 

· 4a. melléklet: A magyarországi falusi szállásadás főbb mutatói (1998-2007) a KSH hivatalos statisztika figyelembe vételével

 

· 4b. melléklet: A magyarországi falusi szállásadás főbb mutatói (1998-2007) a 2006-tól hatályos 110/1997 számú Kormányrendelet szellemében módosított adatokkal

 

· 5. melléklet: Javaslat a 45/1998 IKIM rendelet 3. számú mellékletének módosításához: „A magánszállások egységes osztályba sorolása”

 

 

 

 

Budapest, 2008 november 9.

 



[1]              reálérték: a pénzben kifejezett érték és az árindex hányadosa

[2]              Falusi Turizmus Centrum az országban az egyetlen, magánszállások értékesítésére szakosodott, 1995 óta működő iroda. Kifejezetten a magánszállásadók piacra segítésével, vendégszervezéssel foglalkozik 1998-ban a falusi szállásadók 9%-t forgalmazta, 2007-ben pedig a falusi szállásadók 1%-a volt értékesítési kapcsolatban a Falusi Turizmus Centrummal. Honlap: www.falutur.hu

[3]              KSH = Központi Statisztikai Hivatal, KSH Idegenforgalmi statisztikai évkönyvek

[4]              Falusi vendégfogadó, vendégfogadás = magánszemély a saját lakóházában turisztikai céllal vendéget fogad

[5]              Forrás: Dr Lengyel Márton: A turizmus általános elmélete

[6]              Becslés a korabeli utazási irodai információk alapján, hiteles adat nem áll rendelkezésre

[7]              IKIM = Ipari Kereskedelmi Idegenforgalmi Minisztérium

[8]              A 45/1998 IKIM rendelet 1. számú melléklete szerint: Kereskedelmi szálláshelynek minősülő létesítmények

           I. Szálloda (szálloda étteremmel)

           II. Gyógyszálloda

           III. Wellness szálloda

           IV. Garniszálloda (szálloda étterem nélkül)

           V. Apartman szálloda

           VI. Panzió

           VII. Kemping

           VIII. Üdülőház

           IX. Turistaszálló

           X. Ifjúsági szálló

 

[9]              MATUR = Magyar Turisztikai Egyesület

[10]             1. melléklet KSH táblázat, kiegészítve a 2006 évi jogszabály változás miatt, a fizetővendéglátásból falusi szállásadónak minősülő vendégfogadók adataival

[11]             A grafikon készítés segéd táblázatát a 2 melléklet tartalmazza.

                Szállásadó = szállásadók száma (KSH adat);

                Férőhely = összes férőhelyek száma (1 napra eső kapacitás) (KSH adat);

                Vendégszám = vendégek száma a tárgyévben;

                Vendégéjszaka = vendégéjszakák száma a tárgyévben;

                Bevétel = az egy szállásadóra eső, forintban számolt bevétel a tárgyévben (becsült adat),

                Kihasználtság = a szállások átlagos kihasználtsága éves szinten, átlag 280 nap figyelembe vételével;

                Tartózkodás = átlagos vendég tartózkodás napokban számolva (KSH adat)

[12]             Évi 280 nappal számolt nyitva tartás becsült szám. Azt feltételezi, hogy az összes szállásadó 50%-a (városi, gyógyfürdő közelében, hegyvidéki, vagy egyéb jelentős vonzerő közelében szolgáltató és helyben élő szállásadók) egész évben és a szállásadók 50%-a (vízparti vonzerőre alapozó szolgáltató, aki nem helyben lakik, vagy a családi üdülőjében biztosít szállást) csak a tavasztól őszig tartó időszakban fogad vendéget.

[13]             Becsült adat, átlagosnak a 2500 Ft/ágy/éjszaka tekinthető

[14]             1-, 2-, 3 csillag, valamint apartman és apartman de lux osztály

[15]             1-, 2-, 3-, 4 napraforgó, ill. komfort nélküli, félkomfortos, komfortos, összkomfortos minősítés

[16]             az 1 ábrán szaggatott vonallal jelölve

[17]             TDM = Turizmus Desztinációs Menedzsment

[18]             A grafikon készítés segéd táblázatát a 3a és 3b melléklet tartalmazza.

                Szállásadó = szállásadók száma (KSH adat);

                Szállásadó M = szállásadók száma (Módosított adat a 110/1997 Kormányrendelet szerint);

                Férőhely = összes férőhelyek száma (1 napra eső kapacitás) (KSH adat);

                Férőhely M = összes férőhelyek száma (1 napra eső kapacitás) (Módosított adat a 110/1997 Kormányrendelet szerint);

                Vendégszám = vendégek száma a tárgyévben;

                Vendégszám M = vendégek száma a tárgyévben (Módosított adat a 110/1997 Kormányrendelet szerint);

                Vendégéjszaka = vendégéjszakák száma a tárgyévben;

                Vendégéjszaka M= vendégéjszakák száma a tárgyévben (Módosított adat a 110/1997 Kormányrendelet szerint);

                Bevétel = az egy szállásadóra eső, forintban számolt bevétel a tárgyévben (becsült adat),

                Bevétel M = az egy szállásadóra eső, forintban számolt bevétel a tárgyévben (becsült adat) (Módosított adat a 110/1997 Kormányrendelet szerint); 

                Kihasználtság = a szállások átlagos kihasználtsága éves szinten, átlag 280 nap figyelembe vételével;

                Kihasználtság = a szállások átlagos kihasználtsága éves szinten, átlag 280 nap figyelembe vételével (Módosított adat a 110/1997 Kormányrendelet szerint);

                Tartózkodás = átlagos vendég tartózkodás napokban számolva (KSH adat)

[19]             Falusi Turizmus Centrum adat

[20]             Falusi Turizmus Centrum adat

[21]             FATOSZ = Falusi- Agroturizmus Országos Szövetség

[22]             panzió = kereskedelmi szállás kategória

[23]             MT Zrt. Magyar Turizmus Zrt

[24]             NETA = Nemzeti Turisztikai Adatbázis (a megszüntetett ON-TIR adatbázis megújítása)

[25]             MTH = Magyar Turisztikai Hivatal, az ÖTM (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium) Turisztikai Szakállamtitkárság jogelődje

[26]             110/1997. (VI. 25.) Korm. Rendelet 1.§ (4) bekezdés

   eXTReMe Tracker